Ez a kirándulás azért volt számomra érdekes, mert egy-egy ilyen hosszabb túra alkalmával az ember megtapasztalja, hogy a barátai miben támogatják, miben és mennyire számíthat rájuk, és hogy maga az ember mire képes. A túra előtt 30-40 km volt az a távolság, amit egyhuzamban letekertem. E kirándulásunk során 550 kilométert tettünk meg 7 nap alatt. Hihetetlen, hogy mi mindenre képes az ember, amit azelőtt nem is sejtett volna, hogy meg tudja tenni. Ezért kell olyan dolgokat is kipróbálnunk, olyan dolgokba is belevágnunk, amiről eleinte azt hisszük, hogy beletörik a bicskánk. A végén, ha nem sikerül, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább megpróbáltuk, de ha mégis sikerül, az óriási boldogsággal tölti el az ember szívét és csak ennyit mond: "Igen. Megcsináltam." Ez a kis történet példa arra, hogy a lehetetlen nem létezik, de legalábbis ezzel a hozzáállással kell nekirugaszkodnunk minden előttünk álló feladatnak, problémának.

0. nap: már az előkészületek sem úgy haladtak, ahogy terveztük. Interneten rendeltem kerékpáros kiegészítőket a túrához, ami a túra előtti napon érkezett meg. Azonnal neki is vágtunk a szerelésnek. Hajnali 1-ig tartott a szerelés, utána meg még el kellett pakolnunk a cuccokat, és felkészíteni a kerékpárokat az indulásra, hogy ne reggel kelljen pakolászni. Háromnegyed kettőre végeztünk, és mindjárt nyugovóra is tértünk. Negyed 5-kor keltünk, hogy elérjük a 6 órás pesti vonatot.

1. nap: az út az állomásig zavartalan volt, leszámítva a csörgést, amit az egyik bicikli hallatott. Felszálltunk a vonatra és az átvizsgálás közben észrevettük, hogy már azon a kis úton az állomásig sikerült elhagynunk egy-két csavart, ami a csomagtartót rögzítette. Szerencsére nagyapám ellátott minket pótcsavarokkal, így egy órás szereléssel sikerült elhárítanunk a problémát. Kisteleken felszállt a vonatra két úriember, akik közül az egyik igencsak italos állapotban volt. Mint kiderítettük, Kapolcsra tartottak a Művészetek Völgyébe. A részeg koma fehér halállal (pálinka) kínálgatott, az idősebb barátja (aki egyébként tanár) pedig egy kis kultúrát próbált belénk gyömöszölni. Pestről viszonylag akadálymentesen kijutottunk, noha egy párszor meg kellett állni megnézni a térképet. Budapesttel közvetlen határos Kistarcsa. Kistarcsán a Nosztalgia étteremben fogyasztottuk el túránk első ebédjét. Menüt kértünk: bablevest ettünk túróstésztával (650 Ft), illetve Radenberger sört ittunk (500 Ft = 4 dl). Ez azért érdekes, merthogy a korsó sör, ami csak 4 dl-t tesz ki majdnem annyiba került, mint amennyiért jóllaktunk a menüvel.
Kerepesen igencsak hosszú volt a 2-3%-os emelkedő, de legalábbis hosszúnak éreztük. Gödöllőn tartottuk az első hosszabb pihenőnket az egyik templom előtt, ahol éppen Sissi-kiállítás volt. Az valahogy nem hatott meg minket. Aszód előtt a legutolsó dombon a nem tökéletesen beállított váltó ledobta a láncot, aminek az egyik láncszeme a csomagtartó csavarokba beleakadva elgörbült. Nekiálltunk szerelni. Előkerült az újonnan vásárolt zsebszerszám is (6000 Ft), amin láncszemkiszedő is volt. Szétszedtük a láncot, kicseréltük az elgörbült láncszemet egy pótszemre, amit vittünk magunkkal, aztán megpróbáltuk összerakni. Csakhogy az újonnan vásárolt német zsebszerszám feladta a szolgálatot. Reménykedve elgurultunk Aszódig, ahol egy kis keresgélés után találtunk egy szerelőt, aki adott megfelelő szerszámot, így végre megcsinálhattuk a biciklit. Hatvanon isteni fagylaltot ettünk és még a kiszolgáló hölgy is csinos volt. A következő falu, Hort, tele volt görögdinnyét áruló nyanyákkal. Azóta se láttam olyan sok dinnyét egy helyen. Hort után "kikapcsoltunk", és csak a csíkot néztük, úgy tekertünk. Elég szép távot sikerült ilyesformán megtennünk egyhuzamban. Gyöngyös előtt a félautópályán a lejtőn sikerült elérnünk a 35 km/h-ás sebességet, amikor is leesett a kormányra akasztott baseball sapkám, így meg kellett állnunk, és vissza kellett mennünk érte. Gyöngyös után alkalmas helyet kerestünk a sátor felállítására. Egy diófa alatt vertük fel a sátrunkat alkonyatkor, amit meg is bántunk, mert az összes gally és dió a hátunkat nyomta egész éjszaka.

2. nap: másnap reggel 8-kor összeszedelődzködtünk, aztán elindultunk. Az első 2 km nagyon húzós volt. De aztán kajáltunk és megembereltük magunkat. Mátrafüreden fagyiztunk (nagyon jó nő volt a fagyisnéni), majd kipróbáltuk a nyáribob-pályát is. Aztán elindultunk az ország legmagasabb pontja felé. 15 km-nyi emelkedő után érkeztünk meg Mátraházára. Egy kis pihenő után összeszedtük magunkat és nekivágtunk a 4 km-es útnak a Kékes felé. A 4 km-es út 1 és 3/4 órát igényelt, de végül sikerült kétkeréken meghódítani az ország legmagasabb pontját. Lefelé könnyebb volt a dolgunk. A felfelé majdhogynem 2 óráig tartó utat  lefelé 6 perc alatt tettük meg, úgy hogy sikerült átlépnünk az 55 km/h-ás sebességet. Nagyon élveztük, jobban, mint a bobozást. Mátraházán benyomtunk fejenként 2 óriási hamburgert, mert igencsak megéheztünk. Reméltük, hogy innen már csak lefelé vezet az út, és egy ideig tekernünk sem kell. Így is volt. Mátraházáról elindultunk lefelé, és egészen Parádig tekernünk sem kellett, illetve az átlagsebességünk is 25 km/h fölött volt. 17 km-nyi lejtő után kicsit tekertünk, majd Recsken megálltunk és megpihentünk. Ezután Sirok felé vettük az irányt, ahol éppen motoros találkozó volt. Annyi motort még életünkben nem láttunk egy helyen (de lehet hogy egész életünk során sem). A felvonulás után a Várkempingben szálltunk meg, ahol tusolás előtt még fociztunk az ott megszálló gyerekekkel. Aztán meg szidtuk őket, mert eltusolták az összes melegvizet, így nekünk már csak a jéghideg hegyivíz jutott. Tök jó volt. Hozzáteszem, hogy másnap már nem fociztunk velük :)

3. nap: felkeltünk és elmentünk kajáért. Aztán felmásztunk a siroki várhoz. Délután 1-kor el is tudtunk indulni, holott időre kellett mennünk Egerbe. Pontosan fél 3-ra odaértünk a szálláshelyre. Döglöttünk egy kicsit, aztán elmentünk a Western étterembe. Vadmalaclevest ettünk Westerntállal. Ajánlom mindenkinek! Aztán megint fagyi (már nem tudom hanyadik), majd elindultunk a Szépasszonyvölgybe. Csak 4 pincében jártunk, de így is sikerült meginnunk 1 liter bort. Fejenként. Én személy szerint végigkóstoltam a palettát az édestől a félédesen és félszárazon át egészen a szárazig mindenfélét. Az utolsó pincetulajdonos nagyon jó fej volt és sokáig elbeszélgettünk vele. Éjfél környékén már nem akart kiszolgálni tovább. Így utólag úgy gondolom, hogy jól tette. Ezután elköszöntünk és hazafelé indultunk. Útközben hangokat hallottunk egy szemétkupac felől. Gondoltuk megnézzük. Ahogy közelebb értünk, előbukkant egy róka a kupac mögül. Ahogy meglátott minket, azonnal el is szaladt. Elég sokáig tartott az út, de közben jól szórakoztunk. A sok(féle) bor kicsit megülte a gyomrom, így egész éjszaka nem is tudtam aludni. Másnap viszont még hosszú út várt ránk.

4. nap: fél 1-re összeszedtük magunkat és útrakeltünk. Lillafüred felé indultunk el, de útközben eleredt az eső. Répáshuta, egy völgyben fekvől kis falucska. Ott találtunk egy vadászházat, ahol megebédeltünk (ott is nagyobb adagot kaptam, mint Attila). Míg a kajára vártunk, felhívtam anyukámat, hogy interneten keressen már egy szállást a közelben (ugyanis a 7 napos túra során egy szállás volt, amit 2 héttel korábban foglaltunk le, a többi meg csak úgy spontán jött - majd lesz valami alapon). Vacsora közben lefoglaltuk a szállást, aztán mikor végeztünk, el is indultunk. 7-re érkeztünk Hollóstetőre, ahol farostlemezekből épített házakban szállhattak meg a turisták. Reggel már nagyon fáztunk, de nem csodálom, ugyanis a kilométeróra hőmérője 7 fokot mutatott. Újra útrakeltünk.

5. nap: a napot hosszú lejtővel kezdtük, ami egészen Lillafüredig kitartott.  Miskolcon dudaszóval üdvözöltek minket. Azután Felsőzsolca következett, ahol kút híján egy nénitől kértünk vizet. Ha ittatok már tiszta, édes vizet, akkor képzeljetek el még egy annál is finomabb vizet. A következő megálló Szerencs volt, ahol megebédeltünk (meg fagyiztunk). Fél 5-kor értünk Tokajra. A MÁV-szállón szálltunk meg. Annyiben különbözött a többi szállótól, hogy az egész a vasúti sínek mellett volt. Egész éjszaka jártak a vonatok, és olyankor minden faház beleremegett. Felmentünk a hegyre is, meg bementünk a központba is, de már csak 1-2 pince volt nyitva, így vettünk a vacsorához termelői bort és megterveztük a hazafelé vezető utat.

6. nap: reggel pontosan 6.00-kor keltünk útra. Elég hosszú úttal néztünk farkasszemet, ugyanis az indulás pillanatában még 300 km állt előttünk. Nagyon örültünk, amikor megláttuk az első olyan táblát, amelyen szegedet is jelölték. Ez volt rajta: Szeged 192 km. Egyre csak fogyott az út. Az első lámpánk sajnos az éjszaka közepén lemerült, így csak abban bízhattunk, hogy az autósok időben észreveszik a láthatósági mellényt. Egyedül a holdfény segített abban, hogy egyáltalán lássuk, hogy jó sávban megyünk-e. Szerencsére nem történt semmi baj, azt az egyet leszámítva, hogy egy transzporter nem látta a mellényünket, és ha nem mentünk volna le az útról, akkor nekünkjött volna szemből. De ez elmaradt. Minél közelebb érkeztünk a célunkhoz, Szegedhez, annál több és hosszabb pihenőt tartottunk. Orosházán el is aludtunk egy 20 percre a buszmegállóban a földön fekve, ráadásul kukásmellényben. Jól nézhettünk ki. Mire Hódmezővásárhelyre érkeztünk, kivilágosodott. Bevallom embertpróbáló volt az utolsó 50-60 km. De végül 6.00 előtt egy pár perccel érkeztünk meg a házunk elé, de mivel egy km híja volt a 300-hoz, tettünk még egy kört Béketelepen, így végül halálpontosan 24 óra tekerés után halálpontosan 300 km-t tettünk meg. Szüleim akkor indultak dolgozni, de először persze gratuláltak a teljesítményünkhöz. Még Tokajban, amikor felhívtuk az egyik ismerősömet, hogy megkérdezzük hol van a MÁV-szálló, megemlítettük neki, hogy hazafelé is biciklivel megyünk. Akkor kinevetett, hogy úgyse fog sikerülni. De végül megcsináltuk. Attila korán el akart indulni hazafelé, de 7-re végeztünk a pénz elszámolásával és meghunytunk egy kicsit. Pontosabban délben keltünk fel legközelebb. Azt leszámítva, hogy utána még vagy 2 napig izomlázam volt a testem minden pontján, bevallom jól éreztem magam, és még egyszer belevágnék (és bele is fogok, csak egy másik útvonalon).

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.