| Cikkeim : "Valamitől mi mindig búcsúzunk" |
"Valamitől mi mindig búcsúzunk"
Reményik Sándor verse a búcsúzásról szól. Az embereknek életük során sok mindentől fájdalmas búcsút kell venniük: tárgyaktól, emberektől, életük egy lezárt szakaszától. Mindig meg kell válnunk valamitől: osztálytársaktól, szeretteinktől, munkatársainktól, stb.
Minden félelem forrása az, hogy elveszítünk valamit, amit hosszú várakozás után végül megkaptunk. Ez lehet egy drága óra, egy jól fizető állás, a szerelem, bármi, ami a birtokunkban van, és számunkra értékes, azt mindig félünk elveszíteni.
Ismerem ezt az érzést: mindig rossz elbúcsúzni a munkatársaktól egy egész nyáron át tartó munka után, fél az ember, hogy elveszíti azt, akit nagyon szeret, és fájó szívvel búcsúzunk el egy olyan közösségtől, amelynek 5 évig részesei voltunk. Az utóbbinak, azaz a középiskolai osztályomtól való búcsúzásnak most jött el az ideje: nyelvi előkészítő osztályosként 5 évig tartott a képzésünk, amely most a végéhez közelít. Az elmúlt fél évtizedet a következő napokban az érettségi vizsgák fogják lezárni, de még mielőtt ez megtörténne, elköszönünk iskolánktól, tanárainktól, diáktársainktól.
Ez persze teljesen természetes, hogy az ember egyszer elballag, elbúcsúzik társaitól, és élete egy újabb szakaszába lép, azonban vannak olyan dolgok, amik lassan már megszokottá válnak életünkben, holott nem kéne annak lenniük. A mostani pénzügyi válság miatt már több százezer embert bocsátottak már el munkahelyükről. Ezek a búcsúzások amiatt is fájdalmasak, mert ezeknek a munkásoknak el kell tartaniuk a családjukat.
A búcsúzás mindig nehéz, ugyanakkor mindig valami újat is hoz magával. Elbúcsúzunk egy közösségtől, de egy másiknak a tagjává válunk, elbúcsúzunk régi barátainktól, de ugyanakkor újakat is szerzünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó