A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a foglalkoztatottak száma 2009. március-májusban 79 ezer fővel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Ezek az emberek alig tudják eltartani családjukat, számukra minden nap küzdés. Életüket a létért vívott harc hatja át, és csak reménykednek, hogy hamarosan vége lesz.

Elenyésző azon cikkeknek, híreknek a száma, amik a válság kirobbanásának okaival foglalkoznak. Egyre inkább a válság hatásairól esik szó, és ezek között szép számmal negatív jelenségek is találhatóak. Nőtt a deviáns jelenségek (öngyilkosság, alkoholizmus) száma, drasztikusan Japánban, hazánkban a tizenegynéhány éve tartó javulás csapott át stagnálásba.

A válság kirobbanásakor nagyon kevesen érezték meg hatását, mostanra azonban mindenki saját bőrén tapasztalja azt. Sokan hitelt vesznek fel, felélik tartalékaikat, és ez legtöbbször a luxuscikkek rovására megy. Veszélybe kerül a megélhetés, főleg a téli hónapok és az újabb iskolakezdés miatt. Nőnek az adósságok: a háztartásoké, a vállalatoké, az államoké. Rengetegen nem tudják fenntartani az egy évvel ezelőtti életszínvonalukat: a minőségi termékek helyett az olcsóbbat veszik, az autó a garázsban marad, előkerülnek a kerékpárok és megsokszorozódik az emberek létszáma a tömegközlekedési eszközökön is.

A válság megmutatta, hogy pazarló életet folytattunk, s ezt meg kell tanulnunk orvosolni. Okosan kell költekeznünk, spórolnunk kell, mert bármikor bekövetkezhet még egy hasonló válság, de az elöregedő társadalom miatt sem árt számolnunk a jövőbeli veszélyekkel. Gondoljunk a jövőnkre, tegyünk érte, hogy jobb legyen. Egy országban a szokásokat a lakosság határozza meg, nem a vezető réteg. Ők nem cselekedhetnek helyettünk, nem spórolhatnak helyettünk. Legyünk figyelmesebbek és ne adjuk fel. A remény csodákra képes. De csak ha hiszünk magunkban.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.